Jump to content

Devizahitelesek, mint sláger

2011. 10. 18. 00:00

Az elmúlt időszak slágertémája a devizahitelesek problémájának megoldása, a probléma elemzése. Különösen hasznos és érdekes írás László Csabáé és Szalay-Berzeviczy Attiláé, az alábbiakban egy harmadik, sok részletében hasonló, de mégis részben eltérő gondolatot szeretnék megosztani.

Mi is történt?


Első olvasat
A lakást hitelre vásárló ügyfél 5.000.000 forintot tud felvenni forint alapon, havi 100.000 Ft-ot tud törleszteni, ehelyett devizaalapon vesz fel ugyanennyit és csak havi 55.000 Ft-ot kell fizetnie, havi 45.000 Ft-ot pedig megnyer havonta és vagy extra tartalékot képez belőle vagy akár el is költi. Ehelyett ügyfelünk 9.000.000 Forintot vesz fel deviza alapon, így amikor esik a forint árfolyama, akkor 180.000-et kell fizetnie, ami nem tud megtenni. Ügyfelünk mohó volt, pórul jár, a bank eladja a feje fölül az ingatlant és visszaszerzi a kölcsönadott összeget. Mohóságáért az ügyfelet hibáztatjuk.

Második olvasat
Bankunk csak azt vizsgálta, hogy ügyfelünk havi 100.000 forintra hitelképes és nem vizsgálta, hogy 180.000 forintra már korántsem. Kétszer akkora hitelen kétszer annyit lehet keresni. Ha sok ilyen ügyfele van a banknak, akkor a kényszerértékesítések várható költsége magasabb lesz a tervezettnél, felértékelődő deviza esetén a fennmaradó hitel összege pár év után - ingatlanpiaci válság nélkül is- meghaladja az ingatlan likvidációs értékét. Bankunk mohó volt, pórul járt.

Harmadik olvasat
Ha sok ügyfelünk és sok bankunk egyszerre mohó, akkor egyszerre sok ingatlan kerül likvidálásra, eltűnnek a vevők, mindenki a tovább csökkenő árakra vár. A bankok buknak, az ügyfelek buknak és ezek a bukások általában is lassítják a gazdasági növekedést, recessziót idéznek elő. Az ügyfelek és a bankok mohósága üt egyet a gazdaságon. Azokon is, akik nem vállalták túl magukat vagy forinthitelt vettek fel. A mohóság nem üt azokon az állami intézményeken, amelyek nem léptek fel a devizahitelezéssel szemben.

Negyedik olvasat
Az állam beavatkozik és visszamenőlegesen a bankokra próbálja terhelni az árfolyamkockázatot. Legalábbis azon ügyfelek esetén, akik képesek előtörleszteni, azaz azok esetén, akik jó eséllyel tudnák fizetni a megemelkedett törlesztő részletet. A bankok tiltakoznak, jog szerint jogosan, de valójában min buknak többet a bankok? Az előtörlesztésen vagy egy komolyan mélyülő válságon és annak tovagyűrűző hatásain? Ezt már nem fogjuk megtudni, mert semmilyen hatástanulmány nem ismert arra, hogy milyen veszteségmegosztás lenne optimális. A rapid kommunikáció és az egyeztetés hiánya bizonyára tovább csökkenti a forint értékét, azaz a teljes számla nő, mindenki pórul jár, ahhoz képest, amit egy konszenzusos (és lehet, hogy nem is annyira más) megoldás hozhatott volna.

Ötödik olvasat
Tehát az eredendő bűnt nem is az ügyfelek követték el, mert ha nekik előre kellett volna látni a devizahitelek buktatóit, akkor a bankoknak még inkább, a hatóságoknak pedig méginkább, tehát tovább kell keresnünk és megtalálhatjuk bűnbakként a hitelközvetítőket, mint bűnösöket. Ők azok, akik fegyverrel kényszerítették a bankokat jutalékfizetésre, az ügyfeleket hitelfelvételre, a hatóságokat pedig mindezek elnézésére.