Felnőni a feladathoz

A politikusok és más döntéshozók folytatják a bűnbakkeresést, amivel csak még inkább hozzájárulnak a bizalomvesztéshez és a recesszió növekvő kockázatához. Remélhetjük-e, hogy végül mégis belátják a kíméletlen igazságot?

Elsősorban a tervezési és irányítási hiányosságok okozzák a problémákat

Nem enyhül az európai adósságválság. Valójában helytállóbb lenne az euró-zóna válságáról beszélni, hiszen a mai problémák gyökerénél megbúvó fenntarthatatlan egyensúlytalanságok nagy része közvetlenül kapcsolódik az euró-zóna kialakításához, bevezetéséhez és irányításához. Az egyik ok a fiskális unió nélküli monetáris unió rugalmatlansága; a másik a kormányok felelőtlen költekezésének megelőzése érdekében kialakított irányítási szabályok tudatos aláaknázása. Utóbbira jó példa Görögország és Olaszország csatlakozásának lehetővé tétele; vagy a szabályok enyhítése, amikor 2003-ban valószínűnek tűnt, hogy Németország és Franciaország nem fogják tudni betartani azokat.
Egyes vélemények szerint még nagyobb gondot okoz a pénzügyi szektor felelőtlen viselkedésének megelőzése érdekében kialakított hatékony irányítási szabályok hiánya. Ez nagyban hozzájárult egy tőkeszegény európai bankrendszer kialakulásához, és arra kényszerítette az állami szektort, hogy átvállalja a magánszektorban felgyülemlett adósságproblémák jelentős részét. Eddig Írország és Spanyolország volt a legjellegzetesebb példa a fenti folyamatokra. Ugyanakkor a banki finanszírozási piacok folytatódó feszültségei azt a kockázatot hordozzák, hogy a jövőben még több állami szerepvállalásra lesz szükség.
A nehézségek jelentős része abból a tényből ered, hogy az euró-zóna problémái belső okokban gyökereznek. Az árfolyamkockázat és a hitelezési kockázat eltűnésének tévképzete miatt jelentős mennyiségű tőke áramlott a periférián lévő országokba. Ez pedig lényegesen enyhébb hitelezési feltételeket eredményezett mind az állami, mind a magánszektorban, mivel csökkentette a finanszírozási költségeket, ugyanakkor mindenki számára elérhetővé tette a finanszírozást. Ennek eredményeként vagy az állam költekezett túl (Görögország), vagy hitel- és ingatlan-buborékok alakultak ki (Spanyolország, Írország), vagy mindkét tényező egyszerre érvényesült (Portugália, Olaszország).
Ez természetesen nem mentesíti az érintett országokat annak ódiumától, hogy lehetővé tették az egyensúlytalanságok kialakulását, ugyanakkor rámutat arra, hogy mindenki, aki részt vett az euró-zóna kialakításában és irányításában legalábbis részleges felelősséget visel a mostani nehézségekért.

Változatlanul nincs egységes álláspont a válság orvoslására

A fenti megállapítás dacára az euró-zóna legfontosabb tagjai most éppen a bűnbakkereséssel vannak elfoglalva. A döntéshozók, a politikusok és a pénzügyi szektor képviselői változatlanul egymásnak dobálják a felgyülemlett rossz hitelekből kisült "forró krumplit", miközben mindenkivel azt próbálják elhitetni, hogy a nehézségek java része az ő hatáskörükön, országukon vagy iparágukon kívül alakult ki. Így az európai vezetők körében változatlanul nem látszik a valódi irányítás képessége, és nincs egyetértés az euró-zóna válságának lehetséges gyógymódjairól sem. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy még a válságra vonatkozó diagnózisuk sem helytálló, eddig még nem sikerült stabilizálniuk a beteg állapotát, és azt sem döntötték el, hogy végül milyen műtétet hajtsanak végre rajta.

Ezenközben az euró-zóna drámai összeomlásának kockázata magasabb, mint valaha. Eddig az idő, ahelyett, hogy "begyógyította" volna a sebeket, csak a feszültségek további fokozódásához vezetett. Egyelőre csak azért nem vált a "teljes felbomlás" a befektetők első számú forgatókönyvévé, mert még mindig abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a politikai döntéshozók végül "helyesen fognak cselekedni", hogy elkerüljék a legrosszabb kimenetelt.

Csak az EKB segítségével tarthatók kordában a periférián lévő államok kötvényhozamai

Vajon hajlandóak lesznek-e az érintettek felülemelkedni a saját érdekeiken?

Ahhoz, hogy ez megtörténjék, a döntéshozóknak, a politikusoknak és a pénzügyi szektornak figyelmen kívül kell hagynia a személyes vagy ágazati érdekeik által diktált ösztönzőket, és fel kell ismerniük azt a kíméletlen igazságot, amelyet a jelenleg uralkodó negatív visszacsatolási kör jelent mindannyiuk számára a lassuló növekedéstől, az államadósságokkal kapcsolatos halmozódó feszültségeken és a bankszektor instabilitásán át egészen a növekedési kilátások romlásáig. Szinte semmi nem szól az euró-zóna felbomlásának gazdasági indokoltsága ellen, ugyanakkor egyesek politikai és a jó hírnévvel összefüggő okok miatt más irányt tartanának követendőnek.
Figyelembe véve az összes politikai érdeket, a legalkalmasabb megoldás megtalálásához szükséges kreativitás mellett elengedhetetlen, hogy a felelős vezetők határozott elképzelésekkel rendelkezzenek Európa jövőjével kapcsolatban, illetve elismerjék a nehézségekért viselt közös felelősségüket. Végső soron az euró-zóna legfontosabb szereplői – a tagállamok, az egyes országok politikusai és szavazói, a pénzügyi szektor és az irányítási funkciókat határokon átnyúló hatáskörrel ellátó intézmények – közti tehermegosztásra vonatkozó megállapodás jelentheti a valódi megoldást.

Tovább éltetheti-e a remény az európai projektet?

Reméljük, hogy most, a szakadék legszélén egyensúlyozva végre valamennyi érdekeltnek megnyílik a szeme. Abban is reménykedhetünk, hogy a tehermegosztás elutasítása által okozott, és mára nyilvánvalóvá vált károk annyira meggyőzőek lesznek, hogy a megoldás költségeinek a felosztása marad az egyetlen megválaszolandó kérdés. Az euró-zóna aktuális helyzetének legijesztőbb vonatkozása azonban az, hogy még jelenleg is csak inkább remény, mint meggyőződés, hogy valóban ez lesz az egyetlen téma a legfontosabb döntéshozók tárgyalásain. Amennyiben az euró-zóna ellenőrizetlen összeomlása "jobb" alternatívának tűnik majd valamelyik érintett számára, nem fog megvalósulni az együttműködésen alapuló megoldás, és a görög válság továbbterjedhet az euró-zóna romjain. A remény már sokszor továbbsegítette az európai projektet, de mai befelé forduló világunkban ez önmagában nem tekinthető hiteles túlélési stratégiának.

A remény nem stratégia

Reménykedhetünk, hogy végül sikerül együttműködésen alapuló megoldást találni, azonban a remény nem befektetési stratégia. Mivel a politikai döntéshozók uralják a gazdasági kilátásokat, növekszik a fizetőképességet meghaladó veszteség kockázata. Fenntartjuk az óvatos pozicionálást, tekintettel a lassuló gazdaság és a fenyegető államcsőd kettős rémére. Tartjuk a részvények és ingatlanok alulsúlyozott pozícióját, a nyersanyagok és az (AAA) besorolású kincstárjegyek tekintetében pedig semleges álláspontra helyezkedünk.

Jogi nyilatkozat:

E dokumentumban található információk kizárólag tájékoztatás célját szolgálják, nem minősülnek ajánlattételnek, különösen nem a tájékoztató alapján történő értékpapír kezelésével, vételével vagy eladásával kapcsolatos ajánlatnak, vagy értékpapír befektetési stratégiában történő részvételre vonatkozó felhívásnak. E dokumentum kizárólag a szakmai befektetőket célozza meg. Bár különös gondot szenteltünk e dokumentum tartalmának, annak pontosságáért, helyességéért, teljességéért, a - kifejezett vagy vélelmezhető - tartalmáért felelősséget vagy kezességet nem vállalunk. Az e dokumentumban szereplő tájékoztatást - előzetes értesítés nélkül - megváltoztathatjuk, vagy aktualizálhatjuk. Sem az ING Investment Management, sem az ING Csoporthoz tartozó egyéb vállalat vagy egység, sem azok bármely tisztségviselője, igazgatója, vagy alkalmazottja nem tartozik - közvetve vagy közvetlenül - jogilag vagy más módon felelősséggel az e dokumentumban közölt tájékoztatásért és/vagy ajánlásért. E dokumentumban foglalt tájékoztatás nem tekinthető befektetési szolgáltatásnak, sem egyedi befektetési-, pénzügyi- vagy jogi tanácsnak. Az e dokumentumban foglalt tájékoztatást csak saját kockázatára használhatja fel. Az olvasónak e dokumentum felhasználásából, vagy arra támaszkodó döntéshozatalból származó esetleges veszteségéért semmilyen - közvetlen vagy közvetett - jogi felelősség nem terhel bennünket, az e dokumentumban közölt információk alapján semmilyen követelés nem érvényesíthető. A befektetés kockázattal jár. Felhívjuk a figyelmét, hogy a befektetésének értéke emelkedhet és csökkenhet is, és hogy az alapok múltbeli teljesítménye, hozama nem jelent garanciát a jövőbeli teljesítményre, hozamra. A dokumentumban foglalt információk másolása, sokszorosítása, terjesztése előzetes engedély nélkül tilos. Az ezen nyilatkozat feltételeivel és kitételeivel kapcsolatban, valamint azok folytán felmerülő bármely kártérítési igény tekintetében a holland törvények az irányadók. Az e dokumentumban említett minden termék vagy értékpapír sajátos kockázattal és forgalmazási feltételekkel bír, amelyről az ügyletkötés előtt célszerű további tájékoztatást kérni. E dokumentumban foglaltak nem minősülnek ajánlattételnek, különösen nem a tájékoztató alapján történő értékpapír-befektetésre vagy eladásra vonatkozó felhívásnak olyan országokban, ahol ezt az érintett hatóságok nem engedélyezték. Konkrét tanács érdekében, kérjük, forduljon befektetési tanácsadójához.